Általában nem elégségesek. Az eresz alatti szellőzőréseken keresztül jut be a friss levegő. A kiszellőző nyílásoknak azonban minél magasabban kell elhelyezkedniük, a szellőzőket pl. a gerincre vagy a gerinc alatt az oromra építik be. Amennyiben nincsenek kiszellőző nyílások, a tető szellőzőterénék felső részébe meleg, párás levegő gyűlik, amiből a hőmérséklet csökkenésével nedvesség csapódik ki a faszerkezetre.

A tetőkkel felmerülő problémák fele nem a vízszigetelésen keresztül történő beázással kapcsolatos. Gyakoriak a páralecsapódással kapcsolatos problémák. Amikor a tetőszerkezetbe jól záró párazáró réteget építünk be (a tetőáttörések szigeteléseinek is párazárónak kell lenniük), az ilyen jellegű problémák szinte teljesen megszűnnek. Minél kisebb a légrés a tetőtérben, annál jobban kell zárnia a párazáró rétegnek.

Minden csaphornyos deszkát két, megfelelő hosszúságú (általában 75 mm), horganyzott szeggel kell minden egyes szarufához rögzíteni. Száraz fűrészáru esetében a deszkák közé kis hézagot (1-2 mm) kell hagyni a fa dilatációja miatt, mivel az időjárás változásaival a fa akár 5-10 % -ot is tágul vagy összemegy (szélesség és vastagság). A deszkákat a szarufáknál kell egymáshoz toldani. Amennyiben az oldalélek is csaphornyosak, a deszkákat nem lehet ugyanazon a szarufán egymás felett toldani, hanem közöttük 2-3 ép deszkának kell lennie.

Csaphornyos deszkák helyett bitumenes zsindelyek aljzataként vízálló rétegelt lemez valamint bizonyos feltételekkel gyalulatlan deszka használata is megengedett.
Gyalulatlan deszka használatánál a fa csomóssága, egyenetlensége gondot okozhat. Vízálló rétegelt lemez méretezésénél és rögzítésénél követni kell a gyártó utasításait. A gyalulatlan deszkának a csaphorgonyos deszkánál vastagabbnak kell lennie, mivel ott a deszkák nem tartják egymást. Gyalulatlan deszka használata esetén könnyen keletkeznek egyenetlenségek a deszkák "vetemedése" során, azok száradásakor, vagy az egyes deszkák terhelésénél, amikor pl. valaki jár a tetőn.

Lakóházak tetejéről (családi ház, sorház és emeletes ház) általában nem kell letakarítani a havat, amennyiben a tető anyaga érdes felületű bitumenes zsindely. Ilyen házak tetőszerkezete gond nélkül elbírja a hóterhelést. A hólecsúszás veszélye miatt sem kell a tetőről letakarítani a havat, mivel az érdes bitumenes rétegről a hó nem csúszik le. Cserép- és bádogtetőknél előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor az utcán vagy udvaron járók biztonsága érdekében el kell távolítani a tetőn felgyűlt havat és jeget, mert azok akár életveszélyt is jelenthetnek az épület körül tartózkodó személyekre.

Amennyiben a deszkázás alá, minden szarufaköz közepére betoldható egy megfelelő méretű fa (deszka, 50x50, alátétfa, vagy más, annak megfelelő), és minden deszkát a tetőn keresztül becsavarozunk, a deformációk megszűnnek, a deszkák egyenesbe kerülnek és az aljzatot nem kell kicserélni. A korhadt deszkákat természetesen ki kell cserélni.

Amennyiben a palaszeg hegye az aljzatdeszka belsejében marad, a fa nedvességtartalmának változásával bekövetkező tágulás és szűkülés lassanként kipumpálja a szeget a fából. Bitumenes zsindelytetők esetében ez 10-15 éven belül problémát (beázásokat) okoz. Mivel a napjainkban használt zsindely elasztomer bitumenből készül, amelynek élettartama több tíz év (40-50 év), a hibás szeghosszúság a tető élettartamának rossz esetben évtizedekkel való lerövidülésében bosszulhatja meg magát.

A zsindelylapokat a bevágások felett kell szöggel rögzíteni, amikoris a szegek két zsindelyen is keresztül mennek, rászorítva a zsindely ragasztós felületét az előző zsindelyhez. Ilyenkor biztosítjuk a megfelelő tapadást, minden zsindelyt 8 szeg rögzít és nem áll fenn szakadásveszély a szegelésből adódóan. Amennyiben a felső szegélynél szegelünk, előfordulhat, hogy viharos időben a vékonyabb (ragasztó nélküli) felső szegély kiszakad a szegelés helyén, és akár a teljes tetősík is lecsúszhat.

Az 1:5-nél kisebb hajlásszögű tetőknél olyan víznyomások léphetnek fel, melyeknél nem lehet garantálni a szerkezet vízzáróságát. Laposabb tetők esetén teljesen zárt felületű megoldást használunk.

Meredekebb tetőkön felléphet az ún. gát-hatás, amikor a víz nem tud szabadon lefolyni a tetőről. Tipikusan ilyen helyzet áll fenn havas telek után tavasszal, hóolvadáskor. Ilyenkor a hó és a jég megakadályozhatja a víz lefolyását és a zsindelyek kötései a víz nyomása alá kerülnek. Alátétlemez hiányában a kötéseken átszivárgó víz pedig átáztathatja és megduzzaszthatja a deszkaaljzatot. Hasonló jelenség fordulhat elő bőséges esőzés és nagy szél esetén. A szél hatására a víz felfelé áramolhat a meredek hajlásszögű tetőn is, így nyomást gyakorolva a kötésekre. Napjainkban a különböző építési stílusok terjedésével a változatos formájú tetőszerkezetek sajátos megoldásaival járó kockázatok is megnövekedtek. A helyesen rögzített alátétlemez ezekben az esetekben is biztosítja a tető vízállóságát.

Bizonyos körülmények között a bitumenes zsindelyekre moha nő. A moha megjelenésének valószínűsége megnő, ha a tető közvetlen közelében fák nőnek. A környező talaj pH-értéke és a növényzet is befolyásolja a mohásodást. A zsindely felülete köves, és a kövön a természetben is megtelepszik a moha. Ettől függetlenül a mohát érdemes rendszeresen eltávolítani a tetőről. Az első lépés a tavaszi és őszi kefés eltávolítás (nem a nyári kánikulában). Amennyiben ez nem elég vagy nem sikerül, a mohát vegyi úton is eltávolíthatjuk. Mivel sokféle moha létezik, ugyanaz a vegyszer nem hat minden fajtára (a tapasztalatok legalábbis eltérőek). A moha eltávolítására alkalmas vegyszerek a barkácsáruházakban kaphatók. Ilyen anyagok pl. a Boracol 10 Rh és a Homeenpoisto1 (Tikkurila).

Még meredek bitumenes tetőn sincs szükség hófogóra. Ha az építési tervre rajzoltak hófogót, úgy a műszaki ellenőr jogosan kérheti azt számon a többi, az engedélyben szereplő dologgal egyetemben. Ha a tető anyagát az eredeti tervhez képest megváltoztatjuk, figyelembe kell venni a változás okozta egyéb tényezőket is. Másszóval, ha a bádogtetőt bitumenes tetőre változtatjuk, érdemes eltávolítani a rajzokról a hófogót.

A bitumenes lemezes- és zsindelytetőkön a felület érdességével akadályozzuk meg a hó lecsúszását. Akár olyan hatékonyan, hogy hiába akarná valaki lecsúsztatni a havat, az a tetőről csak lapáttal vagy olvadáskor jön le.

A hófogók feladata a hó és a jég tetőről való lecsúszásának megakadályozása. Mivel a bitumenes tetőkről a hó és a jég nem csúszik le, teljesen fölösleges emiatt kilyukasztani egy ép tetőt. A hófogókat általában az eresz közelében szerelik fel, ahol a legtöbb víz áramlik, és jegesedés következtében leggyakrabban alakulnak ki gátak is. Miért fúrnánk hát egy a szigetelés szempontjából ilyen fontos helyre fölöslegesen lyukakat a szigetelésbe?

A szigetelést függőleges- és vízszintes irányban is felhelyezhetjük. A lényeg az, hogy a kötések szorosan zárjanak. Ahhoz, hogy a kötések szorosan zárjanak, az egymás mellett levő szigeteléseknek egyenesnek és egyenletesen feszesnek kell lenniük. A ráncosodás elkerülése érdekében meredek tetőkön inkább a függőleges felhelyezést javasoljuk.

Vízszintes felhelyezésnél a szigetelés tökéletesen egyenesre való rögzítése nem könnyű feladat- minél meredekebb a tető, annál nehezebb. Meredek tetőn a szigetelőanyag vízszintes kifeszítése is nehézkes. Azaz, ha a szigetelőanyag egy kicsit is lazábban marad valahol vagy "kanyarodik" egy kicsit, máris kis ráncok keletkeznek az anyagon.

Az elasztikus bitumen módosított bitumen. A módosításhoz SBS-elasztomert használnak. Az elasztikus bitumen hideg időjárási viszonyok között is rugalmas (a legtöbb termék szakadási nyúlása -30 °C-on több, mint 30 %), jobban bírja az UV-sugárzást és magasabb a lágyulási pontja, mint a fúvatott bitumené. Az elasztikus bitumenből készült termékek élettartama a fúvatott bitumenhez képest akár kétszeres is lehet. A Katepal ma már minden bitumenes lemezét es zsindelyét elasztikus bitumenből gyártja.

Beázások, mivel a tetőn keletkező víznyomások a laposabb tetőkön magasabbak. A tető anyagának kiválasztásakor először mindig ellenőrizni kell a szükséges minimális hajlásszöget.

A túl rövid szegek lassanként kipumpálódnak az aljzatdeszkázatból, felemelve az azon levő szigetelést vagy zsindelyt, megbontva azok kötéseit.

A tűzőgépekben az ütés mélységére nincs külön szabályozó, a szegelési mélységet a kompresszor nyomásszabályozójával állítjuk be. Így a kapocs a puha fába túl mélyre (átmegy a szigetelésen és a zsindelyen) a keményebb fába és ágak helyén túl kevéssé hatol be, mintegy maga "tartva" a fölé kerülő szigetelést vagy zsindelyt.

A tető szerkezeteibe nedvesség gyűlik és az aljzatdeszkázat vizet szív fel. Legrosszabb esetben igen rövid idő alatt is korhadással számolhatunk. Előfordulhat kondenzációs szivárgás is.

A szerkezetekbe nedvesség kerül, (főleg télen), amit komoly kondenzációs jelenségek és/vagy korhadási károk követhetnek.

Általában beázások jelennek meg a hajlatban, főleg a tavaszi hóolvadáskor, valamint később egész évben nagy esőzésekkor.

Legrosszabb esetben a deszkák felpúposodnak az első esős ősz során, a szigetelésen repedések keletkeznek, amit beázások követnek.

A szerkezet nem bírja el a normális terhelést, a szigetelésen repedések keletkezhetnek, ha valaki felmegy a tetőre, valamint a hó és a jég hatására is.

A kémény beázik.

A szegek csak egy zsindelyen mennek keresztül, nem szorítják rá a zsindelyek ragasztási felületeit az előző zsindelyhez. Legrosszabb esetben viharban az egész tetősík lecsúszhat.

TÉVES, a szegnek át kell érni az aljzatdeszkákon!

TÉVES, száraz fűrészárunál tágulási hézagot kell hagyni a deszkák között (1-2 mm).

TÉVES, ha a gerincen nincsenek kivezető szellőzőnyílások, a nedvesség begyűlik a gerinc alá, a nemszellőző légtér felső részébe.

TÉVES, a gerincen kivezető szellőző nyílások kellenek, hogy legyenek, és a levegőnek szabad utat kell biztosítani kifelé minden szarufaközben (szükség esetén egy gerinc irányú szellőzőcsatornát kell kialakítani).